Kalandozások Albionban

Eljott ez a nap is. Tualjdonkeppen ezert koltoztem ki Angliaba. Telthazas Muse koncert 13 ezer orjongo brit rajongoval, akik nem csak bamban neznek ki a fejukbol, hogy mit csinal ez a harom hulye a szinpadon es nem kell lezarni a fel BS-t, hogy telthaz hangulata legyen a koncertnek.

Egesz nap (het) rahangolodas utan elindultunk hat Birminghambe. Elotte kiderult, hogy sem Szabina sem Phil nem tud jonni, igy dupla aron sikerult ertekesiteni a jegyet, tehat a benzinkoltseg is fedezve. Mire megerkeztunk mar javaban szolt az elozenekar, The Big Pink. Ezt a dalukat meg az MR2 is jatssza. Aztan ugy gondoltuk menjunk minel kozelebb a szinpadhoz, igy addig furakodtunk, mig mar mozdulni is alig birtunk az embertomegtol. Klausztrofobia bejatszik, foleg, hogy a legkondit csak akkor kapcsoljak be, amikor kijon a zenekar.

Aztan megszolalt az Uprising, lehull a toronyhaz lepel a szinpadon es mire felocsudunk mar vagy tiz meterrel elorebb vagyunk, ugy hogy labunk nem erte a foldet. Emberek a nyakunkban, mi a nyakukban, de ez egyaltalan nem erdekel senkit. Valami olyasmi erzes uralkodik el rajtunk, mint a sracnak ezen a videon, amikor meghallja az MK Ultra-t.

Igy tombolunk 3-4 szamon keresztul, de levego meg mindig nem sok. Oxigenhez ugy juthatsz, ha kihuzod magad nagyon, felnezel, es megprobalsz belelegezni. Igy aztan ugy dontunk menjunk kicsit hatra, hogy a tudonek legyen helye tagulni legalabb ket centit. Aztan igy bulizzuk vegig a maradek kb 1,5 orat.

Vita nelkul eletem legjobb koncertje. Volt, hogy ugraltam es enekeltem, mint egy tini (New Born), volt olyan, hogy libabor es hideg futkos a gerincemen fel es le (Exogenesis: Overture), es olyan is, hogy csak hallgattam, hogy mi sult ki abbol, hogy Matt Bellamy (az enekes es dalszerzo) mikozben ir egy szamot mikozben Queen-t hallgat, az 1984-et olvassa és beszurodik a szomszedos hastanc szakkor zaja (United States of Eurasia). Eloszor azt gondoltam, hogy csak azert mert Muse es mert a pesti es becsi annyira, de annyira gyenge volt, marmint hangulatilag az emberek miatt. De nem! Masnap vegigbongeszve a forumokat, azok akik kovetik oket az orszagban es csak iden voltak vagy ot koncertjukon is irjak, hogy eletuk egyik legnagyobb elmenye volt az az este.

Penteken mar rendelem is a jegyeket a szeptemberi Wembley stadion-beli koncertre. Ott majd lesz levegonk is… Addig is itt osszerektam a koncertet a talalt videokbol. Persze a hangulat nem jon at teljesen (fulhallgato hasznalata ajanlott), mert szinte mindegyik video fenykepezogeppel keszult, de ha megszorozzuk tizzel, kb meglesz.

Ha kisvárosi életünk önmagában még nem is elég vonzó, egy londoni NFL mérkőzéssel már határozottan nő a népszerűségünk. Meghívtuk hát a Patriots-ot játszani, és már érkeztek is vendégeink a hosszú hétévégére. 

Különböző sztenderd szolgáltatásaink közül a rövid programot húztuk elő, és két nap alatt bejártuk Orsival és Petivel Bristolt, Bath-t és Wells-t, ettünk utcán szendvicset, pub-ban angol reggelit, ittunk cidert és alet, ücsörögtünk a Starbucksban, esténként pedig pókereztünk. Szombaton és vasárnap kipipáltunk minden 'muszáj látni' látványosságot Londonban csekély napi 30km gyaloglással. Mire vasárnap este elkezdődött a Patriots vs Buccaneers meccs már mindenki húzta valamelyik lábát, ki izületi panaszokra, ki vízhólyagokra hivatkozva.

A meccs maga óriási élmény. Nem volt izgalmas, mert sima New England győzelem született, de az ember nem minden nap lát egy Tom Brady-t, Randy Moss-t, vagy Wes Welekrt jatszani élőben. Hacsak nem Bostonban él és van bérlete.

Éjjel fél 12-kor behajtogattuk ötünket az autóba és nekivágtunk a 140 mérföldes hazaútnak. Hazafele Gergő ült az anyósülésen, hogy szórakoztasson nehogy bealudjak. Még London határát sem értük el, mire mindenki kedélyesen elszenderedett, élükön Gergővel. Így szerencsére nem is vette észre, hogy őt a konyhában szállásoltuk el egy matracon. Hétfőn mindenkit felraktunk a gépre, és újra ránkköszöntött a csend és nyugalom. De valahogy nem esett jól :(

Sok jót hallottunk már dél-Walesről, így némi vívódás után lemondtunk egy újabb cornwalli hétvégéről és nyugat felé vettük az irányt. Nem tudtuk, hogy pontosan hova megyünk, de reméltük, hogy a végén valami szép környéken fogunk kilyukadni. Hosszas kanyargás után a kacskaringós tengerparti utakon az első kísérletünk nem járt sikerrel. A tengerparti homokban elmajszoltunk egy fish&chips-et, és miután Sári félórás reménytelen üldözés után feladta, hogy megörökíti, ahogy a sirály teste visszatükröződik a nedves homokban, továbbálltunk.

Worm's head (kukacfej :) már sokkal több látnivalót ígért. Megmásztuk a dombot, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az öbölre, a kukacfejre és messze ki a tengerre. Az őszi alacsonyan sütő nap teljesen szürreális fényeket varázsolt a tájra. Sári szanaszét fotózta magát persze.

A dombon szabadon legelésztek lovak kiscsikóikkal. Némelyek félálomban emésztve egészen közel engedtek minket magukhoz, mások boldogan pózóltak a kamerának, ahogy a szélgép szexin fújta a sörényüket. Megvártuk még a naplementét majd hazakacskaringóztunk, hogy Sárinak legyen ideje a 250 képet 10-re redukálni.

A többire nem emlékszem...

Újabb régi adósságomat törlesztem és néhány sűrű hét után végre jelentkezem. Most, hogy már látjuk angliai kalandunk végét igyekszünk a közelben lévő, de mindeddig kimaradt látványosságokat gyorsan bepótolni.

Rengeteg kifogástalan állapotban megőrzött kastély van szétszórva az országban, nekivágtunk hát megnézni egyet a közép-angliai Warwickban. (Mint ahogy a Gloucester is csak gloszter, ezt vorik-nak ejtik. Nem tudom, minek nekik az a sok betű, ha úgysem használják.)

A kastélyt nem csak úgy elkezdték építeni valami dombon, egy kisebb folyó csordogál mellette, és a napfényes őszi időben a vártoronyból messzire ellátni az őszi színekben pompázó tájban. A kastélyból kilépve pedig hirtelen, mintha Shakespeare világában találtuk volna magunkat. A kedves kis falu tele van holland típúsú barna gerendás fehér házakkal.

A borsos belépőjegy sokszorosan is megérte. A kastély XIX. század végi, XX. század eleji bútorokkal van berendezve, minden szobában ott van lakójának vagy vendégének élethű viaszbábúja korabeli ruhában. Ahogy halad az ember végig a kiállításon kis táblákat olvasva betekintést nyer, hogyan élt anno az angol arisztokrácia. De egy kastély, nem kastély, a szomszédban egy pávarajongó virágoskertje van szökőkúttal, pávákkal, pávaformára nyírt bokrokkal és egy szép üvegházzal.

Hazafelé megálltunk még Stratford-upon-Avon-ben is, Shakespeare szülővárosában. Bájos a folyóparti sétány a rengeteg vadlúddal, hattyúval és kacsával, de a városka maga semmi különös. Mégis csurig van persze túristákkal, akik romosabbnál-romosabb házak előtt tömegelnek, mert ha Shakespeare valahol elböffentette magát az már látványosság. Mi nem álltunk be a sorba, elmentünk enni inkább egy igazi cream tea-t: egy kancsó forrón gőzölgő tea, egy mazsolás pogácsa, amire sűrű tejszínt és dzsemet kennek. A kedvencünk :)

Regi adossagom torlesztve, a jobb oldalon talalhatoak a fenykepek Barcelonarol es a "Fenykepek" link is javitva, igy arra rakkattintva meg tobb vizualis elmeny erhet.

Azt hiszem meséltem már Michael McIntyre-ról, mint az angol stand-up comedy legújabb csillagáról. Akkor még csak a tv-ben láttuk ezt a végsőkig infantilis figurát, de hétfőn sikerült elkapnunk őt élőben is, angol turnéja első állomásán, Cardiffban.

Simán megtöltött egy Petőfi Csarnoknyi helyet és ahogy láttam még később visszatér ide háromszor, de már az összes jegy elkelt. Nem hiába. A kétszer kb 45 perc alatt szem, arc, és szerintem sokaknál az alsógatya sem maradt szárazon. Abszolút profin van felépítve a műsor. Az elején még csak mosolyogsz, aztán nevetsz majd teli torokból röhögsz, és a végén már arra koncentrálsz, hogy valahogy vegyél levegőt és arra is, hogy ne pisilj be.

Mint egy igazán jó humorista Mr McIntyre nem ismeri a tabu fogalmát. Sokszor spontán, együtt nevet a közönséggel, állandóan mozgásban van. De az egész előadás sikere szerintem abban rejlik, hogy a hétköznapi dolgokat beszéli ki. Az edzőterem férfi öltözője, az otthoni Nintendo Wii-zés, hogy ha kifliben átöleled a barátnőd/feleséged éjjel az ágyban, akkor nem tudod hova tedd a másik kezed, vagy milyen úgy felkelni, hogy teljesen elzsibbadt a karod, mert egész éjjel azon aludtál. Az ember pedig magára ismer és rájön, hogy igazából a saját hétköznapi baromságain röhög.

A térdemnek már megint elege lett abból, hogy állandóan focizom, igy azt mondta, hogy pár napig polcoljam fel otthon. Na, nem mintha az irodában amúgy veszélyességi pótlék járna, amiért a 8 óra Index/blog olvasást időről-időre meg kell szakítanom, hogy ebédeljek, kávézzak, illetve ezeket ürítsem, de ezt a kiváló ürügyet nem lehetett kihagyni.

Rengeteg kep ket fenykepezogepbol

mindenkinek,
festekszoroknak,
epiteszeknek,
es dekoratoroknek

Viszlat nap, viszlat homok, viszlat szinek, viszlat meleg, viszlat tenger, viszlat kek eg, viszlat palmafak, viszlat szep lanyok, viszlat rovidnadragpolo, es viszlat piknik este a parton...

Hello hideg, hello eso, hello kod, hello felhok, hello szurke, hello munka, hello futes, hello iroda, hello kabat, hello Bristol...

Ma esovel keltunk, ugyhogy meg aludtunk egy orat. Aztan mar csak felhok voltak, igy megintcsak nem a strand volt az elso.

Casa Batllo az amelyiknek nincsen egyenes vonala es nem a Casa Mila, ahogy azt tegnapelott irtam, igy mea culpa. Es valoban a padlon kivul nem sok egyenes talalhato itt. 100 eve epult, de meg mindig vannak olyan helysegek, amik abszolut modernnek neznek ki ma is. Aztan kisutott a nap. Gondolom egyertelmu hova mentunk.

Furdes, napozas, furdes, jegkrem, napozas, furdes, olvasas, furdes. Kb ilyen ritmusban telt a delutan a parton egeszen este 8-ig. Most meg irany az utolso este. Sangria, koktel, es miegyebb mas...

Ma sem jott ossze, hogy strandon kezdjunk es utana varos. A szurke felhok nagy urak es mi behodoltunk nekik, de azert 5 percenkent kemleltuk az eget ugrasra keszen az eslo napsugarakert. Igy nem maradt mas, mint korulnezni olyan helyeken ahol meg nem voltunk.

Peldaul a katedralis, mely az eddig latott katedralisok legszebb kertjevel buszkelkedhet. Pedig igazabol csak annyi, hogy palmafak vannak benne, meg libak es kis teknosok. De ettol teljesen el lehet olvadni. Foleg, ha kisut kozben a nap! Irany a strand.

Delutan 3 es 6 kozott sikerult rakvorosre napozni magunkat, hogy aztan egy kis kozertben bevasaroljunk sonkabol, sajtbol, baguette-bol es a tengeparton piknik-vacsorazzunk egy padon. Elviselhetetlen vagyat erzunk arra, hogy megtanuljunk spanyolul es ide koltozzunk.

Este Barcelona by night, foleg Casa Batllo kivilagitva es valami jo koktelozos hely utan kutatva rengeteg graffiti. Ugyanis itt az a szokas, hogy a boltok redonyei olyan kepekkel vannak "lefirkalva", amilyen a bolt profilja. Tehat ha koto es cernabolt, akkor az van a redonyon is, csak kicsit maskepp. Aztan talaltunk egy helyet, ahol koktel happy hour volt. A tobbire nem emlekszem...

Ma ugy gondoltuk, hogy eleg az eroltett menetbol es fel nap strand fel nap varos legyen a program. Aham, ahogy azt elkepzeltuk... Sziasztok felhok, viszlat strand, hello Gaudi.

Casa Amatler, Casa Batllo az alarc szeru erkelyeivel (ide meg visszaterunk majd valamelyik este, hogy kivilagitva is lassuk) es Casa Mila, amelyben allitolag nincs egy egyenes vonal sem, de azert minket nem lehet atverni, mi lattunk.

Ma sem maradt ki a hosszu seta fel a dombra, most eppen a Park Guell-hez. Mire felertunk annyira hullak voltunk es annyian voltak, hogy ugy dontottunk negyed ora eppen eleg volt es irany La Sagrada Familia. Itt nem tudtuk eldonteni, hogy darubol van-e tobb vagy toronybol es bemenni sem tudtunk, mert elfogyott az euronk, viszont a bankok meg csak delutan 2-ig vannak nyitva. Okos...

Este en meg vendege voltam a Camp Nou-nak egy Barcelona - Gijon meccsnek. Kicsit meglepodtem, hogy lehet meg jegyet kapni a Barca elso idenybeli meccsere, de azert nem keseregtem. Majdnem telthaz, majdnem 100 000 nezo, majdnem jo meccs. Viszont sikerult felvennem Ibrahimovic (o sved egyebkent) elso goljat Barcelonaban. Tortenelmi pillanat ez tudom.

Borkemenyedes, vizholyag, valamint dupla comb es vadliizom garantalt a mai nap utan, ugyanis szarra jartuk a labunkat. Pedig csak Montjuic volt a tema, am mivel ez egy domb/hegy es mi a helyi bkv-t nem hasznaltuk (a nap vegeig), raadsul 30 fok van arntekban... szoval el lehet kepzelni.

A fenevadat a Placa Espanya felol kozelitettuk meg, ahonnan ilyen latvany fogadna, ha eppen  nem ujitanak fel a szepmuveszeti muzeumot es ha eppen nem a jovo heten kezdodo noi strandroplabda versenyeire epitenenek strandot ele. Mert egyebkent keves a strand es a tenger a kornyeken.

Szoval felsetaltunk es a kovetkezo allomas a Miro villa volt, ahol meg mindig nem sikerult megertenunk, hogy miert tartjak ekkora zseininek ezt az embert (jo jo persze azert vannak olyan alkotasok amik tetszenek), de persze lehet, hogy csak a mi agyunk van tulsagosan is ketrecbe szoritva vagy itt csak a selejt van. Na de amikor egy szurke 2x2 meteres vasznon van keresztbe egy gorbe csik es ez annyira nagyszabasu, hogy nem is engednek a kozelebe, akkor azert elmormogtunk egy kis anyazast es kimentunk.

Felsetaltunk a kis varba, ahonnan belatni az egesz varost, a kikotot, a tengert. Bamultuk is egy ideig, amig meg nem eheztunk. Lefele menet kozben aztan mar sehogy sem volt jo. Sem papucsban, sem mezitlab, sem vizzel, sem jegkremmel, ugyhogy felszalltunk a minus tiz fokos metrora es irany a strand.

Szarul aludtunk, de legalabb sokaig. Viszont elinteztuk, hogy hetfotol egy belso szobaban lehessunk, igy mar csak ket napot kell nemalvassal kibirni. A mai napi program a La Ramblas es kornyeke, valamint a kikoto  volt. Aztan a nap vegen meg megmartottuk labunkat a Foldkozi-tengerben es teljesen beleszerettunk Barcelonaba.

La Ramblas tulajdonkeppen Barcelona fo setalo utcaja. Regen itt egy folyo volt, de kiszaradt es annak medre helyen van most ez. Tipikusan turista kozpont. Viszont innen nyilik A piac. A tengeri herkentyuk, gyumolcsok es sonkak paradicsoma. Kis tulzassal tobb idot toltottunk itt, mint barmelyik katedralisban vagy muzeumban.

La Ramblas vegen van a Colombus szobor egy eleg magas torony/obeliszk tetejen. En meg persze voltam olyan kivancsi, hogy a teriszonyom ellenere felmentem, mert biztosan jo a kilatas es remek kepeket lehet csinalni. Lehetett volna, ha amikor kilepek az 1 meter atmeroju liftbol nem egy 1,5 meter atmeroju kilatoba jutok, amelynek a padloja raadasul okosan lefele lejt. Szedulesemet es hanyingeremet lekuzdve kattingattam parat, de azert a kovetkezo jarattal siettem lefele.

A delutan fo attrakcioja ugyebar az akvarium volt, ahol vegre lattunk capat, nem is egyet, es csinatunk videot is roluk. De volt meg raja, naphal, tonhal, mindenfelehal. Este pedig meggyozodtunk arrol, hogy augusztus vegen milyen jo meleg a tenger es vacsoraztunk egyet a parton.

Meg kene tanulni spanyolul es itt talalni munkat legkozelebb...

Ugy kezdodott, hogy a gepunk kesett masfel orat, igy pont ennyivel toltottunk tobbet a hideg esos Bristolban, mint kellett volna. Aztan a gep leszallt Barcelonaban es amint kileptunk a testbol egybol hogutat is kaptunk a 30 foktol. Elszoktunk a nyartol na.

Szallodank rendben van, bar egy ketszer ket savos utra nez, ugyhogy holnap megmondom, hogy aludtunk. Egyebkent meg remek helyen van, szinte belvaros, es reggelit is kapunk. Szobafoglalas utan rovidnadrag, papucs, fenykepezogepek, kesoi ebed/korai vacsora es irany a varos La Ribera kerulete.

Lattunk bazilikat (Santa Maria del Mar), lattunk muzeumot (Picasso), diadalivet, kertet, tavat, es rohadt jo ruhaboltot, ugyhogy Sari egy hetig koplalni fog, hogy vehessen maganak kabatot vagy/es szoknyat vagy/es felsot.

ja es mielott elfelejtenem (nem fogom), tegnap este megrugtam eletem goljat, azt hiszem. Valami ilyesmi volt mint a lenti videon, csak 20 osztallyal lejjebb...

(Na vajon ki lehet az...)

Cornwall-t mindig nagyon várjuk és valami érthetetlen okból mindig szerencsénk van az időjárással. Péntek délután vágtunk neki, hogy már Cornwallból nézhessük a naplementét. Persze akárcsak a BAH csomópontnál nyári péntek délutánokon, mi is elég nehezen evickéltünk ki Bristolból, de azért még sikerült sötétedés előtt felverni a sátrat.

Szombaton a két évünket megünnepelendő elmentünk delfin nézőbe. A csónakkal egészen az Angol csatorna és az Atlanti óceán találkozásáig vittek bennünket, messze a cornwalli partoktól. A delfinekkel nem volt olyan szerencsénk, mint a nappal, de ilyen esős vidéken az ember könnyen köt ilyen kompromisszumot. Delfint nem láttunk, viszont fókákat igen – azaz a fókák fejét a víz fölött – és láttunk naphalat, annak is leginkább a szemét, ahogy méregetett minket napozás közben.

A háromórás napfényes csónakázás megtette hatását. Amnéziás pigment sejtjeinknek már megint nem volt ideje időben a felszínre törni, és estére mindkettőnk homloka forrón tüzelt, szemünk körül pedig maszkként világított a napszemüveg nyoma. Arról, hogy milyen jól szűri a napfényt többet kétségünk sem lehet...

Este lenéztünk a világ végéről, a Land’s End szikláiról meredtünk a semmibe.  Csodaszép, sajnos a képek nem adják vissza, amit láttunk. Talán majd, ha Sári végre megtanulja kezelni a gépet. Aztán felkerekedtünk, hogy további delfineket nézzünk, ezúttal már túrakíséret nélkül a szárazföldről. Hiába mentünk el arra a helyre, ahol a delfinek állítólag előszeretettel uzsonnáznak, megint csak fókákat láttunk. De jaj nektek delfinek, megyünk mi még Cornwallba!

Másnap végigjártuk nyugat-Cornwall északi partját, St Agnes, Newquay, Padstow és végül Tintagel, ahol teljesen véletlen ráleltünk egy régi várromra, ami valami fantasztikus helyre épült. Kilátással az óceánra, jobbról, balról egy-egy csodálatos öböl veszi körbe, mellette pedig egy kis patak csordogál és egy kis vízesésben ér véget az öböl sziklái között. Ezek a kerekasztal lovagjai nagyon értettek az ingatlanokhoz!

Szuletesnapi ajandekkent (nekem) a hetvegen atruccantunk Dublinba. Az egy kulon elmeny, hogy amint felszall a gep mar a leszallashoz kell keszulodni, de az egy masik poszt lesz talan egyszer.

Szoval gondoltuk elnezunk a hires-hirhedt ir fovarosba es uton odafele azon tanakodtunk, hogy vajon a masfel nap eleg lesz-e az egeszre? Eleg volt. Akar egy napra is be lehet suriteni az egeszet, ugyanis ha Dublin nem Irorszag fovarosa lenne es nem birtokolna az ezzel jaro valamelyest magasab statuszt, siman elmenne egy unalmas Kozep-Angliai varosnak. Mert a Guinessen es az uj varosreszen kivul nincs ott semmi latnivalo, ugyhogy oszoljanak!

Jellemzo, hogy az ott letunk utolso harom orajat egy kavezoban szerettuk volna tolteni konyvet olvasva. Gondoltuk a legforgalmasabb bevasarlo utcaban csak le tudunk ulni valahol egy kavera. Hat nem. Egy darab kavezo nem volt, illetve egy igen, az is egy bevasarlo kozpont leghatso sotet szegleteben. Es delutan hatkor bezart...

Valamelyik nap felhivott egy fejvadasz, ugyanis mostanaban jelentkezgetek jobbra balra fel s ala az orszagban, de most nem ez a lenyeg. Szoval valakinek megtetszett az en kis eddigi professzionalis eletem es gondolta tovabbkuldi egyik partnerenek aki pont ilyen embert keres, de elotte elbeszelgetne velem. Tehat a szokasos fejvadasz-munkakereso felallas.

Kb masfel perc beszelgetes utan kiderult, hogy a srac Newcastle-bol valo es a varosrol egy nagyon fontos tudnivalo, hogy a patinans focicsapata majusban zugott ki az angol Premier League-bol a masodosztalyba. Persze egybol erre terelodott a tema. Aztan bevallottam, hogy en Manchester United szurkolo vagyok, igy mar arrol beszeltunk, hogy a United leigazolta a Newcastle legjobbjat, Michael Owen-t. Es ez igy ment vagy 15 percig.

Aztan megkoszonte a beszelgetest es tovabbkuldte az oneletrajzomat a cegnek. Ha rajta mulna mar nem Bristolban laknank.

Manchesterben :)

Sosem voltam nagy Oasis rajongo, de gondoltam, ha mar itt jatszanak a kornyeken megsem hagyhatom ki a brit-pop egyik elo legendait. Cardiffi Millenium Stadion, 90 ezer ember, annyira rossz nem lehet.

Miutan a 30 merfoldet (Bristol-Cardiff) ket es fel ora alatt sikerult megtenni, az elozenekarokrol szepen sikerult is lemaradni, pedig a Kasibian-re kifejezetten kivancsi lettem volna. Azert az utolso szamukat meg megcsiptuk, ami pont jo volt, hogy kicsit bemelegedjunk. Aztan egyszer csak egy muanayg sorospohar landolt ket meterre tolunk. Nem volt ures. Majd megtudtuk, hogy mit erezhettek azok a szerencsetlen nepek, akik a “Magyarok nyilaitol ments meg minket Uram!” fohaszt kitalaltak, mert a sorospoharak csak ugy ropkodtek koncert elott, kozben es gondolom utan is. Bolond Wales-iek…

Aztan kijott az Oasis. Lassan melegedtek be. Liam Gallagher parszor lefuckozta a kozonseget, hogy ha csak ennyire futja ok akar abba is hagyhatjak. Aztan egyszer csak jott a Wonderwall es mindenki, mind a 90 ezer ember a szinpad fele fordult, nem repultek a soros “nyilak”, hanem a felmeztelen kigyurt bunko, a rozsaszin kalapos exhibicionista, a magassarku Barbie, a nagymama es az unoka is mind teli torokbol enekelt. Megallt az ido a stadionban.

Ugyanez megismetlodott a The Masterplan es a Don’t Look Back in Anger alatt is. Nem hogy a sajat hangomat, de a enekeset sem hallottam. A hideg futkosott a hatamon…

Az Oasis az egymas vallat atkarolo, egyutt dolongelo, egyutt eneklo, osszeborulos zenet jatszo bandak koronazott kiralya. Nalam. Na es a The Masterplan… A Wonderwall kislemez B-oldala volt (ez az a szam ami nem fer fel az albumra). Noel Gallagher, aki irta es enekli, erre csak azt mondta kesobb “I was young and stupid!”.

Say it loud and sing it proud

Today…

Szuletesnapom alkalmabol megleptem magam egy Squier Affinity elektromos gitarral, amivel jott egy Fender erosito is. Most mar semmi nem ment meg a rockstarsagtol! :)

A Roulette a System of a Down-tol mar megy...

Cornwall Anglia del-nyugati csucske es ezzel egyutt az orszagban nyaralni kivanok legnepszerubb helye. Nem veletlenul. Egy hirtelen otlettol vezerelve kedden virtualisan korulneztem a helyi Bed&Breakfast-ek haza tajan es volt olyan szerencsenk, hogy az egyik legjobb helyen levoben pont volt meg egy szoba szabadon szombatrol vasarnapra. Nana, hogy kihasznaltuk.

Aztan felfokozott varokozasaink felulmulodtak. Olyan volt, mintha egyenesen dimenziokat ugrottunk volna es nem csak 200 kilometerrel arreb mentunk. Egy darab felho sem volt az egen, 25 fok, szikrazo napsutes. Ez annyira varatlanul ert minket, hogy sikerult is rakvorosre egnunk cirka ketszer harom ora alatt.

Nem is beszelve a vizualis elmenyrol, amit a hirtelen nyaralas nyujtott. Varazslatos kis kikoto varoskak (foleg Fowey, mely elnyerte az "eddigi legszebb hely Angliaban" cimet tolem), lelegzetelallito kis hegyi utak hatalmas fakkal mellettuk, gyakorlatilag arkadot alkotva az ut folott.

Ha szep ido lenne hetvegen mar mennenk is! De nem lesz, ugyhogy kivarjuk a kovetkezo 2 nap nyarat.

Az alabbi kepen lathato az a BBC-s hir, miszerint Bradley Stoke-ban elszabadult egy oroszlan, amit helikopter keres kedd ota. Ez az a kerulet, ahol dolgozom egyebkent. A legkozelebbi allatkert kb 6 merfoldre van es szerintuk az osszes oroszlanjuk megvan. Adodik a kerdes, hogy ki az az idiota aki a kertjeben tart oroszlant? 

Persze az is lehet, hogy csak egy bazi nagy elhizott 100 kilos macskat lattak az emberek, amely mely basszus hangon azt mondta, hogy "miau!"