Ha kisvárosi életünk önmagában még nem is elég vonzó, egy londoni NFL mérkőzéssel már határozottan nő a népszerűségünk. Meghívtuk hát a Patriots-ot játszani, és már érkeztek is vendégeink a hosszú hétévégére. 

Különböző sztenderd szolgáltatásaink közül a rövid programot húztuk elő, és két nap alatt bejártuk Orsival és Petivel Bristolt, Bath-t és Wells-t, ettünk utcán szendvicset, pub-ban angol reggelit, ittunk cidert és alet, ücsörögtünk a Starbucksban, esténként pedig pókereztünk. Szombaton és vasárnap kipipáltunk minden 'muszáj látni' látványosságot Londonban csekély napi 30km gyaloglással. Mire vasárnap este elkezdődött a Patriots vs Buccaneers meccs már mindenki húzta valamelyik lábát, ki izületi panaszokra, ki vízhólyagokra hivatkozva.

A meccs maga óriási élmény. Nem volt izgalmas, mert sima New England győzelem született, de az ember nem minden nap lát egy Tom Brady-t, Randy Moss-t, vagy Wes Welekrt jatszani élőben. Hacsak nem Bostonban él és van bérlete.

Éjjel fél 12-kor behajtogattuk ötünket az autóba és nekivágtunk a 140 mérföldes hazaútnak. Hazafele Gergő ült az anyósülésen, hogy szórakoztasson nehogy bealudjak. Még London határát sem értük el, mire mindenki kedélyesen elszenderedett, élükön Gergővel. Így szerencsére nem is vette észre, hogy őt a konyhában szállásoltuk el egy matracon. Hétfőn mindenkit felraktunk a gépre, és újra ránkköszöntött a csend és nyugalom. De valahogy nem esett jól :(