Újabb régi adósságomat törlesztem és néhány sűrű hét után végre jelentkezem. Most, hogy már látjuk angliai kalandunk végét igyekszünk a közelben lévő, de mindeddig kimaradt látványosságokat gyorsan bepótolni.
Rengeteg kifogástalan állapotban megőrzött kastély van szétszórva az országban, nekivágtunk hát megnézni egyet a közép-angliai Warwickban. (Mint ahogy a Gloucester is csak gloszter, ezt vorik-nak ejtik. Nem tudom, minek nekik az a sok betű, ha úgysem használják.)
A kastélyt nem csak úgy elkezdték építeni valami dombon, egy kisebb folyó csordogál mellette, és a napfényes őszi időben a vártoronyból messzire ellátni az őszi színekben pompázó tájban. A kastélyból kilépve pedig hirtelen, mintha Shakespeare világában találtuk volna magunkat. A kedves kis falu tele van holland típúsú barna gerendás fehér házakkal.
A borsos belépőjegy sokszorosan is megérte. A kastély XIX. század végi, XX. század eleji bútorokkal van berendezve, minden szobában ott van lakójának vagy vendégének élethű viaszbábúja korabeli ruhában. Ahogy halad az ember végig a kiállításon kis táblákat olvasva betekintést nyer, hogyan élt anno az angol arisztokrácia. De egy kastély, nem kastély, a szomszédban egy pávarajongó virágoskertje van szökőkúttal, pávákkal, pávaformára nyírt bokrokkal és egy szép üvegházzal.
Hazafelé megálltunk még Stratford-upon-Avon-ben is, Shakespeare szülővárosában. Bájos a folyóparti sétány a rengeteg vadlúddal, hattyúval és kacsával, de a városka maga semmi különös. Mégis csurig van persze túristákkal, akik romosabbnál-romosabb házak előtt tömegelnek, mert ha Shakespeare valahol elböffentette magát az már látványosság. Mi nem álltunk be a sorba, elmentünk enni inkább egy igazi cream tea-t: egy kancsó forrón gőzölgő tea, egy mazsolás pogácsa, amire sűrű tejszínt és dzsemet kennek. A kedvencünk :)
Utolsó kommentek