(Na vajon ki lehet az...)
Cornwall-t mindig nagyon várjuk és valami érthetetlen okból mindig szerencsénk van az időjárással. Péntek délután vágtunk neki, hogy már Cornwallból nézhessük a naplementét. Persze akárcsak a BAH csomópontnál nyári péntek délutánokon, mi is elég nehezen evickéltünk ki Bristolból, de azért még sikerült sötétedés előtt felverni a sátrat.
Szombaton a két évünket megünnepelendő elmentünk delfin nézőbe. A csónakkal egészen az Angol csatorna és az Atlanti óceán találkozásáig vittek bennünket, messze a cornwalli partoktól. A delfinekkel nem volt olyan szerencsénk, mint a nappal, de ilyen esős vidéken az ember könnyen köt ilyen kompromisszumot. Delfint nem láttunk, viszont fókákat igen – azaz a fókák fejét a víz fölött – és láttunk naphalat, annak is leginkább a szemét, ahogy méregetett minket napozás közben.
A háromórás napfényes csónakázás megtette hatását. Amnéziás pigment sejtjeinknek már megint nem volt ideje időben a felszínre törni, és estére mindkettőnk homloka forrón tüzelt, szemünk körül pedig maszkként világított a napszemüveg nyoma. Arról, hogy milyen jól szűri a napfényt többet kétségünk sem lehet...
Este lenéztünk a világ végéről, a Land’s End szikláiról meredtünk a semmibe. 
Csodaszép, sajnos a képek nem adják vissza, amit láttunk. Talán majd, ha Sári végre megtanulja kezelni a gépet. Aztán felkerekedtünk, hogy további delfineket nézzünk, ezúttal már túrakíséret nélkül a szárazföldről. Hiába mentünk el arra a helyre, ahol a delfinek állítólag előszeretettel uzsonnáznak, megint csak fókákat láttunk. De jaj nektek delfinek, megyünk mi még Cornwallba!
Másnap végigjártuk nyugat-Cornwall északi partját, St Agnes, Newquay, Padstow és végül Tintagel, ahol teljesen véletlen ráleltünk egy régi várromra, ami valami fantasztikus helyre épült. Kilátással az óceánra, jobbról, balról egy-egy csodálatos öböl veszi körbe, mellette pedig egy kis patak csordogál és egy kis vízesésben ér véget az öböl sziklái között. Ezek a kerekasztal lovagjai nagyon értettek az ingatlanokhoz!
Utolsó kommentek