Arrol, hogy voltunk Velenceben, voltunk Veronaban, hogy mit ettunk, mit ittunk, mit csinaltunk, es nem arrol, hogy mit lattunk es mi tetszett...

Szogezzuk le mar az elejen, Velence nem veletlenul lett a vilag egyik legnagyobb turisztikai latvanyossaga. Kulonleges foldrajzi fekvese, epuletei, tortenelme, mind feljogositjak erre. De ha megkerdezi valaki milyen volt, hogy tetszett, mire emlekszem, akkor azt valaszolom, hogy a brutalis tomegre, az utcakovon hangosan kopogo borond kerekekre, a mindent az orrod ala agressziven tolo megvasarlasra ajanlott targyakra es arusokra, valamint a folyamatos zajra. Jellemzo, hogy legnagyobb szenzaciokent a 11 emeletes oceanjaro hajot eltem meg, mely eppen indult hosszu utjara es eltakarta a 200 meterre levo szemkozti sziget osszes epuletet. Kepek jobb oldalt.

Bezzeg Verona.

Na jo azert nem volt ennyire szornyu. Pigment sejtjeim egymast taposva rohantak az elso igazi meleg napsugarra az utobbi haromnegyed evben. Le is egtem mar az elso napon, pedig nem volt tobb 21 foknal. A legjobb reszei a napoknak pedig a tengerparton levo kavezoban elfogyasztott cafe latte-k voltak, mikozben sutkereztunk a napon konyvet olvasva tavol a belvarostol, teljes bekeben. Es negy napig csak pizzan, fagyin, es neha tengeri herkentyukon eltunk. Mar csak ezekert is erdemes volt azert elmenni.