Pénteken búcsuztattuk két kollegánkat a bristoli éjszakában. Rájöttem miért van ennyi pub Angliában. Itt ugyanis az a szokás, hogy egy ital (sőr) – egy pub. Aztán lépni tovább a következőbe. A végén már nem számolod, hogy hányban voltál. Csak lenézel a poharadra és ha üres menni kell tovább.
Szombaton végre úgy éreztük, hogy létezik olyan Angliában, hogy nyár. Rövidnadrág, papucs, napszemüveg. Délután kiültünk a Brandon Hill nevű parkba a fűbe, olvastunk és napoztunk. A mókusok is észrevették, hogy zöldebb és szárazabb lett a fű és eddig soha nem látott számban tették tiszteletüket a parkban. Feltankoltunk napenergiával. Ennyi D vitamin összesen nem halmozódott fel a szervezetemben, mint akkor.
Egyébként van néhány dolog, amitől úgy érzed, hogy kezded megszokni a közeget, asszimilálódsz:
· Jobbra nézel előszőr mikor lelépsz a járdáról, hogy átmenj az úttesten
· Nem az anyósülésre ülsz, ha autót akarsz vezetni
· Átengeded a gyalogost a zebrán, sőt megállsz már akkor amikor ő még le sem lépett
· Nem úgy köszönsz meg dolgokat, hogy ’thanks’, hanem, hogy ’cheers’
· Ha kérsz valamit egy fiatalembertől, vagy megköszönsz neki valamit, akkor hozzárakod csak úgy fogvégről azt, hogy ’mate’. Úgy mint ’hi mate’, ’cheers mate’, stb.
· Mar a körforgalom előtt tudod, hogy a körforgalom melyik sávjába kell menned, hogy a megfelelő kijáraton távozhass (najó ez még nem megy 100%-os találati aránnyal, de fejlődöm)
Utolsó kommentek