Három napos hétvége, három napos nappal. Talán így lehetne ezt összefoglalni. Kezdem megérteni az angolokat, hogy miért mindig az időjárással foglalkoznak először, ha találkoznak. Végülis azt hiszem kevesebb az olyan post ahol nem említem meg az időjárást, mint ahol igen. Ahogy Z mondta egyik futásunk alkalmával: Anglia remek hely, csak kéne fölé egy tető.

Szombat a banki ügyintézés és a városi séta jegyében telt. Valamint az Avon partján megismertünk egy rendkívüli személyiséggel megáldott fiatalembert. Fényképe már szerepelt eme blog hasábján is. Nem más ő, mint A Sirály. Éppen megebédeltünk egy pub teraszán, mikor figyelmesek lettünk egy sirályra, aki éppen biztos távolból bámul minket és várja, hogy ugyan legyünk olyan szivesek és dobjunk neki egy kis kaját. A maradék sültkrumplit oda is raktuk a szomszéd asztalra, kb fél tányérnyit. A Sirály összeszedte minden bátorságát, felpattant az asztalra, egyszer még rám nézett, hogy minden okés-e, és 10 másodperc múlva a tányér már üres volt. A sültkrumplik meg keresztbe a torkában. Több ideig tartott lenyomni őket, mint behabzsolni mind. Naja, biztos nem egyke. Aztán, hogy ledolgozza a betömött kalóriákat, megtisztította a placcot (50x5 méter) a többi sirálytól, mert az ott az ő birodalma. Jól elszórakoztunk rajta azon a kb 20 percen.

A vasárnapi tervekben Bath szerepelt, Jane Asten városa. Kb 10 perc vonattal. Kicsi, hangulatos, aranyos, angol, és rengeteg túrista. Van római fürdő, hatalmas katedrális, sok park. Képek jobb oldalt. Aki erre jár majd, feltétlenül nézze meg.

És most mindenki tegye keresztbe a mutató és középső újjait, higy ez a Mazda (a képen) pénteken átmenjen a szervizi átvizsgáláson, mert akkor valszeg megveszem. Egy itt élő magyartól. Jellemző... Remélem elkiabáltam...