Arrol, hogy voltunk ujra napsutesben tengerparton, hogy leszunk ujra Londonban, hogy olyanok voltunk, mint egy ket gyermekes csalad, hogy itt van Zoli, itt volt Gergo, es itt lesz Kata is.

Mult het szerdan megerkezett P. Zoli, hogy szerencset probaljon az uj Ujvilagban es amig meg nem talalja azt, minket keserit elvezzuk tarsasagat. Aztan vasarnap este megerkezett Gergo is, igy a nappali teljesen atalakult gyerekszobava (a sorosdobozokat nem szamitva, bar ki tudja, a mai fiatalok ugyebar...) es neha tenyleg ugy ereztuk magunkat, mint egy idilli csalad. Azt hiszem kedden, miutan felszedtem Sarit a vonatallomason, telefonaltunk Zolinak, hogy nezzen mar be a hutobe, mert apu es anyu beugrik a kozertbe es kell-e valami azon kivul amit kitalaltunk. Szep kis "fless" volt... persze az ejjel egyig tarto snapszer es rikiki csatak helyre tettek a dolgokat.

Gergo mar nincs velunk (ez de morbid!), mert Londonba ment es mi is kovetjuk ot majd szombaton. Egyreszt megnezzuk, hogy mi maradt a G20-as csucs utani "Oktober 23.-abol", masreszt felvesszuk Katat es elraboljuk Bristolba, hogy neki is legyen fogalma arrol, hol es hogy lakunk.

Jut eszembe, hetvegen mivel ujra szep idonk volt, elautoztunk a szomszedos Clevedonba, mert ott van tengerpart es mert ott meg nem jartunk.