Zoliek jottek vissza Pestrol hetfon este, igy rendes kisfiu voltam es elmentem ertuk a repterre. Zoli is rendes kisfiu volt es osszehaverkodott egy anyukaval es lanyaval, akinek a karacsonyi ajandeka volt az anya fele, hogy vett jegyet Bristolba, mert olcso volt es meg sosem jartak itt ugysem. Ennek az lett a vege, hogy oket is bepakoltuk a kocsiba, mert a szallodajuk ugyis utba esett.
Szepen haladtunk hazafele, mikor eszrevettem, hogy kovetnek. Rendorok. Be vagyok kotve, pipa. Egnek a lampak, pipa. Nalam a jogsi, pipa. Nagy gond nem lehet, megnyugodtam. Igy autoztunk vagy 5 percig, mikor mar majdnem a celnel megvillan a szirena, igy lehuzodom. Jogsit keri, safety check. Ketten voltak, az egyik megvizsgalta az auto kivulrol, a masik pedig meginterjuvolt kozben. Elso kerdesek es valaszok (mar a jogsimmal a kezeben):
- Lengyel?
- Nem, magyar.
- Ja boccs!
- Semmi gond... (neniked! avagy (*@&$%!!!)
Aztan meg kedvesen mosolygva erdeklodott, hogy miota van meg a kocsi, miota vezetek Angliaban es hogy volt e barmi gondom, kik ezek az emberek a kocsiban es honnan jovunk-hova megyunk. Majd szepen elmagyarazta, mint a kis hulyegyereknek, hogy akik hatul ulnek, azok is kapcsoljak be a biztonsagi ovet, mert ha baleset van engem vesznek elo. Koszi. Majd rabiccentve az anyosulesen ulo nenire (a lany anyukaja) a kovetkezovel koszont el:
- Take care of your Mum (Vigyazz anyukadra)
Aranyos.
Ja, viszont a fuvarert cserebe kaptunk kb egy kilo konyak-meggyet az "anyukamtol".
17 nap sielesig!
Utolsó kommentek